Kártevők csoportosítása

Ismertebb kártevők bemutatása

Élelmiszerlátogató rovarok:
Az ebben a rovar csoportba tartozó fajokat életmódjukból látva, gyűjtőnevükön vizitoroknak  nevezik. Jelentőségüknek megfelelően a legyeket, ezen belül a házi legyet és az ember közvetlen környezetében élő úgynevezett. szinantróp legyeket, a csótányokat, a hangyákat, a pikkelykeféléket, a kecskedarazsat, a közönséges fülbemászót és a házi tücsköt ismertetjük.

Vérszívók:
Jelentőségüknek megfelelően az embereken élő tetveket, a szúnyogokat, közönséges kullancsot, az ágyi poloskát, az emberbolhát, a galambóvantagot és a vérszívó legyek ismertetjük.

Élelmiszer kártevők:
Ebbe a csoportba rendszertanilag egymástól távol álló fajok tartoznak. Közös jellemzőjük azonban, hogy fejlődésük igen lassú és egész életüket a károsított anyagban, az élelmiszerekben, terményekben, illetve azok közvetlen közelében élik le (rezidensek). Elszaporodásuk mértékét nemcsak az utódok fejlődésére és táplálkozására szolgáló anyagok mennyisége és minősége határozza meg, hanem az attól is függ, hogy ezeket az anyagokat milyen hosszú ideig tárolják. Döntően passzív úton kerülnek az élelmiszertároló helyekre. Ide tartoznak a bogarak és zsizsikek, az élelmiszer molyok és az élelmiszer atkák.

Rágcsálók:
A vándorpatkány, a házi patkány az ember közvetlen környezetében él, a házi egér, illetve a mezei egér és a házi egér kereszteződéséből származó güzüegér az ember közvetlen környezetében tartózkodik.

Textil és szőrmekártevők:
Világszerte elterjedtek olyan rovarok, amelyeknek lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok, elsősorban a gyapjú, szőrme és toll legfontosabb károsítói. Fénykerülők. Aktív és passzív úton egyaránt terjednek. Legnagyobb ártalmat a különféle molyok, illetve bogarak okozzák.

Egyéb kártevők:
a.) Portetű: A lakás nyirkos helyein igen ritkán előfordulhat.

b.) Házi poratka: Az ember környezetében mindenhol előfordulhat.

 c.) Farontó rovarok: A hazánkban is igen elterjedt fajok az épületek födémgerendáit, tetőszerkezetét, a szarufát, a gerendákat, a székoszlopokat, ablakok tokszerkezetét; a padlózati faanyagok közül a vakpadlót, a párnafát, és a tölgy parkettát, egyes esetekben pedig használati tárgyakat, különösen bútorokat és a faszobrokat károsítják. A farontó rovarok egy része - a farontó gombákhoz hasonlóan - csak a fenyőféléket, vagy csak a lombos fákat támadja meg, más részük viszont bármely fában élhet, ugyanakkor olyanok is vannak, amelyek számára csak egy megadott fafaj kedvező, de válogathatnak a fa különböző részei között is. A faanyag alkotórészeit táplálkozásukhoz, szaporodásukhoz, fejlődésükhöz használják fel, de az védelmüket is szolgálja. Elsősorban a lárvák a fapusztítók. A megtermékenyített nőstény petéit rendszerint a fa kérge alá, annak résébe, repedéseibe, sebzési helyeire rakja, illetve az erre a célra készített furatokba, esetleg a már meglévő rovarjáratokba helyezi el, táplálékban gazdag helyre, ahol azokat viszonylag védettnek tekinti. Hazai viszonyok között a kopogóbogarak közül a kis kopogóbogár, a cincérek közül a házi cincér, a falisztbogarak közül pedig a szíjácsbogár jelentősége a legnagyobb.

d.) Farontó gombák: Kártételük, jelentőségük és gyakoriságuk miatt négy faj: a könnyező házi gomba, a házi kéreggomba, a pincegomba és a fenyő-lemezestapló a legfontosabb.

e.) Ászkák: A rákok legsokoldalúbb csoportja, a Földön szinte mindenütt megtalálhatók. A legtöbb faj alakja többé-kevésbé félhengeres, hosszúkásan ovális. A szárazföldi ászkáknál a kopoltyúlégzés visszaszorult, és előtérbe lépett a gázcsere a viszonylag nagyobb páratartalmú levegőből. Eredetileg váltivarúak. Számos fajra jellemző, hogy a fiatal állatok ivarszervei tökéletesen azonosak, és akár hím, akár nőstény is lehet belőlük. Petékkel szaporodnak, éjjel tevékenyek. Nedvdús, húsos terményeket (burgonya, hagyma, répa, káposzta, gyökérzöldség, gyümölcs) fogyasztanak. A gyökerekben, gumókban kisebb-nagyobb szabálytalan alakú üregeket, a leveles növényrészeken változó alakú karéjokat, lyukakat rágva károsítanak. Aktívan és passzívan egyaránt terjedhetnek. Főleg páratelt környezetben, üvegházakban, pincékben, zöldség- és gyümölcstároló helyeken és üvegházakban fordulnak elő, de alkalmilag a szabadban is fellelhetők. Az érdes pinceászka és a foltos pinceászka a legismertebb.

f.) Meztelen csigák: A test elülső részén a fej jól elhatárolódik, amelynek hasoldali részén van a szájnyílás. A fejen négy tapogató található, amelyek kinyújtott állapotban meglehetősen hosszúak. A tapogatók végén ülnek a szemek. A legtöbb csigafajnak lencsés szeme van, de ezek igen kis teljesítményűek. A csigák igen érzékenyen reagálnak a fényviszonyok változására, amit nemcsak a szemeik, hanem a bőrükben levő fényérző sejtek is érzékelnek. Lassúságuknak megfelelően érzékszerveik nem különösen fejlettek. Egész testfelületükön vegyi és mechanikai ingereket érzékelő sejtek is megtalálhatók, a vegyi ingerek érzékelése segítségével találják meg táplálékukat. Legfőbb sajátosságuk, hogy testük hasi oldalán erőteljesen fejlett, mirigyekben gazdag, izmos talp van, amely a helyváltoztatás szerve. A csigáknak nyálkaelválasztó mirigyük van, az általa termelt nyálkaszalagon, mint valami siklópályán haladnak előre. Sok faj köpenye körül meszes héjat, ún. csigaházat visel, a héj azonban részben, vagy egészben vissza is fejlődhet. Petéket raknak, sok faj kokonnak nevezett petecsomóját kemény héj burkolja, és egy-egy ilyen kokonban több tucat, vagy akár több száz pete is lehet. Gyakorlati jelentőségük miatt három faj a nagy meztelencsiga, az óriás meztelencsiga és a sárga pincecsiga kerül bemutatásra.

g.) Fonalférgek: Részben korhadó anyagokkal táplálkoznak, részben parazita életmódot folytatnak. Egyesek a növényeket belső parazitaként károsítják oly módon, hogy a növény nedveivel táplálkozva tápanyagait elvonják. Általában sokféle terményen élnek. A lárva és a féreg egyaránt károsít. A fertőzés általában körkörös foltokban jelentkezik. A raktározottak közül a nedvdús, húsos terményekben (hagyma, zöldség), leginkább azonban a burgonyában fordulnak elő, de különösen a dísznövénytermesztésben jelentenek veszedelmet, melyet növel, hogy parányi termetük következtében nehezen, vagy egyáltalán nem vehetők észre. Veszélyes károsítók. Elszaporodásukat csak az általuk előidézett megbetegedésről, elváltozásról állapíthatjuk meg. Kizárólag passzív úton kerülnek a raktárakba behurcolásra. A növény a szaporítóanyag (pl. vetőgumó, hagyma, dugvány stb.) útján is fertőződhet, és ilyenkor a féreg lárvája a növény sebzett részén keresztül hatol be. A férgek a burgonyagumóban, a héj alatt kisebb, 5-10 mm átmérőjű, nem mélyre hatoló, barna színű elroncsolódást okoznak. Raktározás alatt a férgek (nagyobb hőigényük következtében) komolyabb mértékben csak kora ősszel, késő tavasszal, vagy igen felmelegedett prizmákban károsítanak. Kisebb kártételeivel azonban gyakran találkozunk, amit esetleg más károsító rovására írnak. Kártételük másodlagos fertőzések, baktériumos megbetegedések megindítója lehet. Elnevezésük az általuk fertőzött növényi részhez kötődik. Gyakorlati jelentősége a burgonyagumó-féregnek és a szár-fonálféregnek van.

h.) Penészevő gabonabogár: Baromfiólakban, illetve a takarmányok tárolási helyein és istállókból kihordott alomban fordul elő a penészevő gabonabogár.

i.) Száz- és ezerlábúak: Százlábúak - ezerlábúak, fáskamrában, de néha kertes lakásokban is előfordulnak, ahol igen ritkán a hasonló formájú homoki vaspondró, vagy a pirospettyes vaspondró is feltűnhet. A rovarokkal közeli rokonságban vannak és testük is sok szempontból hasonló hozzájuk.

j.) Pókok: Lakásban, pincében, garázsban, lépcsőházban, esetleg a lakóház külső falfelületén fordulhatnak elő. Jelenlétükre az általuk készített leheletfinom pókhálók hívják fel a figyelmet.

k.) Vakondok: Mindenütt megtalálható a közönséges vakondok, ahol laza szerkezetű, nedves és rovarokban gazdag talaj van. Élelemkeresés közben ásott járatai és túrásai gyakran a kiskertekben is fellelhetők. Egyike az általánosan elterjedt, de mégis alig ismert állatainknak
Ragadozók:
A ragadozók közül a menyétfélék külsőleg egymástól meglehetősen eltérő, közepes, vagy apró termetű, értelmes, energikus állatok. Rendszerint magányosak, az év nagy részében még a hímek és a nőstények sem igen próbálnak közeledni egymáshoz. Az udvarlás durva, a hím a párzás előtt egyszerűen nyakon ragadja a nőstényt, majd később már semmi érdeklődést nem tanúsít a nőstény, vagy a kölykök iránt. Testük erősen megnyúlt, lábaik nagyon rövidek. Fogazatuk életmódjuknak megfelelő. Lekerekített fülkagylóik kicsinyek, alig látszanak ki a szőrzetből. Rendszerint saját testüknél kisebb termetű élő állatokkal táplálkoznak. A végbéltájékban valamennyi fajnál védekezésre, riasztásra, vagy tájékozódásra szolgáló bűzmirigy helyezkedik el, amelynek szaga az ember számára nem minden esetben visszataszító. Az ember környezetében néha-néha a nyest és a görény jelenhet meg.

Madarak:
a.) Galambok b.) Verebek

Minden kártavőre tudunk megoldást biztosítani.


Rovarirtás